Szőkéknek lehet így is

Szöszi a nappaliban ült egy hatalmas babzsákban. Csend volt és nyugalom. – Az Ördögfióka a szomszédba ment játszani, most az egész délutánom szabad- gondolta.
Ritkán van így, egyedült tartja a frontot. Se apuka, se férj, se társ (csak hétvégén van ez egy kicsit másképp), ezért egyszerre anyuka, apuka, háziasszony, pénzkereső és egyetemista. Hétvégenként jár iskolába, azt reméli, az új tudástól majd megváltozik minden.



Most is egy feladat ültette a babzsákba. Tudósítani kell a Vacsoracsatáról. –Félek tőle, hogy nem lesz mit mondanom. Sosem nézek tévét, most azt sem tudom mi vár rám. Biztosság kedvéért berakok egy kazettát a videóba, hátha kétszer is meg kell néznem, ahhoz, hogy megértsem- árulta el.
Keresgélni kezdett a fiókban, nem tudta mit töröljön le. Az első nyaralást, ahol az Ördögfióka fogant, vagy a válás utáni fergeteget. Végül talált egy mindenest, amit még az ex neve fémjelzett. Gyorsan bedugta a magnóba-már sürgette az idő- de a kazetta ugyanazzal a mozdulattal vissza is érkezett a kezébe. Sokáig küzdöttek egymással, Szöszi kapcsolgatott, gombot nyomott, és közben fél szemmel már a képernyőt figyelte, hiszen elkezdődött a „Csata”. Végül bent maradt. Gyorsan visszahuppant a babba, egyik kezébe a tollat kapta, máris körmölte az első szavakat, a másikba a távirányítót, hogy a Rec gombot megnyomja. A felvétel nem indult. Még egyszer, erősebben, nem indult. Hátára fordította a távirányítót, lekapta a hátlapot, hogy megnézze van-e egyáltalán benne elem. Volt. Újra megnyomta, semmi. Közben a tévében már a vendégek megérkeztek, nem tudta kik és nem látta hogyan. A videóhoz ugrott, hátha a távolsággal van a baj. A magnó piros gombját is erőltetni kezdte, aztán a kettőt egyszerre. Közben elhangzott egy „nem hiszem el”, aztán egy-két „basszameg”, végül egy hangos „kurva anyád”, majd kopogtak. Hallatszott, hogy nem erős felnőtt kéz döngeti az ajtót. Az Ördögfióka jött haza.
Vele nem lehet tévét nézni, Vacsoracsatát végképp nem. Vele beszélgetni, játszani, aktívan együtt lenni lehet.
Szöszi finoman letette a kezében maradt tollat, mellé a bűnös távirányítót, és mindenről lemondva elment, hogy kinyissa az ajtót.
Két nap telt el és több internetes próbálkozás, de sehogy sem tudott az RTL rendszerébe belekerülni. Hol a silverlight, hol a regisztráció hiányzott, regisztráció után hol a jelszó, hol a felhasználónév nem stimmelt.
Péntek éjjel, a leadás előtt tizenkét órával, az utolsó internetkávézós próbálkozás után csüggedten, lemondóan vánszorgott Budapest utcáin. Végigpörgette magában mit ronthatott el, aztán hogy mit fog elrontani másnap az iskolában, de a gondolatai már nem álltak meg itt, szaladtak tovább az elképzelt sötét jövő felé. Aztán egy pillanatra megálltak-valahol az éhező újságíró és a halál között-és akkor beugrott valami. Nem más, csak egy kicsi, fekete, négyszög formájú lyuk, vagy inkább rés, vagy törés. A kép távolodott, a hézag egyre kisebb lett, már látszott, hogy az valaminek a hiánya, valami nagynak, valami egésznek a része. Végül megállt, és kirajzolódott, értelmet kapott minden. A videó kazetta kitört pöcke volt az, ami a felvételt akadályozta, amiért kikapcsolt állapotban visszajött a kazetta, amiért bekapcsolva azonnal elindult.
Szőkéknek lehet így is- gondolta, majd rántott egyet a vállán és a Vacsoracsata helyett tudósította önmagát.

Tovább...