Neirda

18 éves vagyok. Tele érzelmekkel. Indulatokkal, utálattal, szerelemmel, mindenáron igazság kereséssel és szolgáltatással., kritikával…Azt hiszem csak én hiszem, hogy felnőtt vagyok, a világ még nem látja rajtam.
Szombat délután van. A bátyám és én már az esti bulin járatjuk gondolatainkat. Én a srácokon, ő a lányokon. A bátyámat még sosem láttuk lánnyal. Apu néha el is enged néhány megjegyzést a másságára vonatkozóan

Pedig a bátyám nem buzi. Ez biztos,csak valamiért szemérmes velünk szemben. De lehet,hogy apu nem érdemli meg,hogy mást gondolhasson róla és mi,mivel egy háztartásban élünk vele ugyanazt kapjuk amit ő.. A bátyám azóta haragszik rá,amióta általános nyolcadikban a fizikatanárnő óra után felhívta anyut,hogy elsírja neki milyen bunkó volt vele a bátyám,hogy visszapofázott és mindenki előtt leégette,pedig ő már nem mai csirke és olyan még sohasem fordult vele elő,hogy zavarba hozzák,és talán még egy könnycsepp is kicsordult szürke szemeiből,pedig nagyon tartotta magát. Anyut meghatotta a hosszas történet,ami annyira azért mégsem volt hosszadalmas,hogy ne lett volna még abban a szünetben ideje felhívnia aput,aki mégiscsak az apja és közelebb is dolgozik az iskolához,és akinek ne lett volna ideje átszaladnia és megkeresnie a három emeletes iskolában a nyolcadik bét,aki éppen a bátyámat vette körül és nyolc év óta először dicsőítette valamiért,amit csakis ő,egyedül vitt véghez,valami hatalmas nagy hőstettet,és lekeverni két akkora pofont az egész osztály előtt,amit még én,a negyedik ából is hallottam hetekig.
Apu azóta haragszik a bátyámra, mert olyan helyzetbe hozta,hogy olyat kellett tennie amiért a bátyám haragszik rá. Hogy a fizika tanárnővel mi lett?
A bátyám nem buzi. Vannak barátnői. Vagyis egy biztos volt, akit a bátyám egyik éjjel fel is hozott,hogy megmutassa neki a családot,ahogy alszik. Titokban járták végig a szobákat, hogy megmutathassa neki az anyját, az apját ahogy szuszognak, a húgát,akivel még mindig egy szobában alszanak,a húga mellett az ő üres ágyát,amit az anyukája megvetett miután ő elment,és ahova befekszik majd miután őt hazakíséri.
Ezt a lány mondta évekkel később,amikor nem bírta elviselni,hogy a bátyám egy másik lánytól vár gyereket és egy éjjel valamelyik buli után ,bizonyítván az ő létezését, elmesélte,látott engem már aludni,és igenis volt ő valaki a bátyám életében,még akkor is,ha ő csak álmunkban lett bemutatva.
Már kezd esteledni és lassan indulnánk,de előbb még fel kell venni a legdögösebb ruhánkat,be kell lőni a frizuránkat ahhoz,hogy emberek közé mehessünk. Még jó,hogy több szórakozóhely is van,amikből szombatról szombatra újra választhatunk,mert mi egy helyen nem vagyunk hajlandóak megjelenni. Szemérmesek vagyunk egymás előtt. Nem tudom mióta.
Megint egyszerre érünk a fürdőszobához. Lök egyet és bejut. Én visítok,mert nekem sokkal hamarabb kell haza érnem,ezért sokkal hamarabb kell elindulnom,hogy ugyanannyi juthasson,mert ez csak így igazságos. Valamiért mindig hajszál pontosan felezünk. A térfelet az autónk hátsó ülésén,hétvégeken a maradék ágyrészt anyu ágyán,a játékteret az emeletes ágy tetején, a szörpöt,aminek az üvegén még a csíkot is behúztuk,amikor a másik töltött belőle a poharába.
Hallom,hogy fújja a markába a hajhabot,iszonyatos mennyiségben,én meg hangosan toporzékolok,mert ha nekem nem jut,akkor az egész estémnek lőttek.
Apu feláll. Túl lassan közelít. De nem elég lassan ahhoz,hogy le tudjak csillapodni. Feltépi a bezárt ajtót,kiemeli a bátyám kezéből a flakont,lefordítja a mosdókagylóba és megnyomja a gombot. Sisteregve ömlik ki belőle a hab,amire pedig nekünk égető szükségünk lenne. Ordítok! Őrjöngök!Csapkodok!Nem merek hozzányúlni,csak eszeveszettül üvölteni a hab után.
Ő mer.
Csattan itt is.